HAMVAS-TÁR 1.

Hamvas1.pdf (2 MB)


HAMVAS-TÁR 2.

Hamvas2.pdf (2 MB)

 

HAMVAS-TÁR 3.

Hamvas3.pdf (1,9 MB)

 

HAMVAS-TÁR 4.

Hamvas4.pdf (1,9 MB)

 

HAMVAS-TÁR 5.

Hamvas5.pdf (1,7 MB)

 

HAMVAS-TÁR 6.

Hamvas6.pdf (1,7 MB)

 

HAMVAS-TÁR 7:

Hamvas7.pdf (1,7 MB)

Főbb életrajzi adatok

 

1897 március 23-án Hamvas Béla megszületik Eperjesen. Édesapja, Hamvas József, evangélikus pap, magyar-német szakos tanár, író (1971-1948).

1898 A család Pozsonyba költözik. Édesapja az Evangélikus líceum tanára, ahol Hamvas Béla 1906-tól 1914-ig középiskoláit végzi.

1914 Érettségi vizsgáit követően önkéntes katonai szolgálatra jelentkezik, tiszti iskolai kiképzést kap.

1916-1917 Ukrán és olasz frontszolgálat. Kétszer megsebesül.

1919 novemberében édesapja a szlovák hűségesküt megtagadja, a családot kiutasítják Pozsonyból. Budapestre költöznek.

1919-1923 A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar-német szakos hallgatója.

1923-1926 Újságíró a Budapesti Hírlapnál, majd a Szózatnál. A szerkesztőségben megismerkedik Angyal Ilonával, akit 1928-ban feleségül vesz.

1927-1948 Könyvtáros a Fővárosi Könyvtárban. Megjelennek esszéi, tanulmányai.

1935-ben házassága felbomlik.

1935-1936 Kerényi Károllyal közösen megalkotja a Sziget kört.

1936 Megírja a Magyar Hyperiont, első írói korszaka ars poeticáját. Tagja az Esztétikai Társaságnak.

1937 Házasságot köt Kemény Katalinnal.

1940-1944 Háromszor kap katonai behívóparancsot. (1942 - orosz frontszolgálat).

1943 A láthatatlan történet megjelenése (Egyetemi Nyomda).

1943-1944 Megírja a Sciencia Sacra c. nagyesszét, amely második írói korszakának megnyitója.

1945 Remete-hegyi lakásukat bombatalálat éri, könyvtára, kéziratai megsemmisülnek.

1945-1948 Az Egyetemi Nyomda Kis Füzetei sorozatot szerkeszti.

1946 Az Anthologia humana - Ötezer év bölcsessége c. szemelvénygyűjtemény első kiadása. (1948-ig még két újabb kiadást ér meg.)

1948 Könyvtárosi állásából felfüggesztik és kényszernyugdíjazzák.

1948-1951 Földműves igazolványt vált ki, és sógora szentendrei kertjét műveli. Megírja Karnevál c. regényét.

1951-1964 Tiszapalkonya, Inota, Bokod: raktáros, segédmunkás, gondnok az Erőműberuházó Vállalatnál. Megkísérli visszaszerezni a könyvtárosi állását, de visszautasítják.

1958-ban édesanyja meghal.

1959-1966 Megírja Patmosz c. háromkötetes esszégyűjteményét, az életmű utolsó periódusának főművét.

1964 Másodszor nyugdíjazzák.

1968 november 7-én agyvérzésben meghal

Animus a →nő létének legfőbb hatalma, a lényét kiegészítő, de annak mélyére süllyedt eredeti →férfi (S. S. K. 249.) →anima, →archetípus.

Antikrisztus a →Szent Szellem ellenereje, ami megnyilvánult, azt el akarja rejteni, a →megváltás világból lép elő, nem a →primordiális létrontás, hanem az egyetemes létmegújulás megrontásának fejedelme; a →szeretet oppozíciója, az egocentrizmus, az érzéketlenség, a bizalmatlanság, a szétszórás; első arca a →farizeizmus, második arca a →klérus, harmadik arca az →apparátus (S. S. K. 172, 233.); 666, →szellemtől, →embertől, →Istentől független →absztrakt, →személytelen létezés, nem inkarnálódhat, csak annyiban van hatalma, amennyiben élő ember szolgálja; mi valósítjuk meg →erőszak, →hazugság, hivatal, →rémállam, →szcientifizmus által; hogy valótlanságban, a nihil és a →fantazma országában élünk (Si. 20-39.).

Antikrisztus eljövetele soha nem fog testet ölteni →személytelensége miatt, ám az →Istentől, →embertől, →szellemtől független →valóság föltételezése és megszervezése megidézte; annál erősebb, minél kevesebben élnek úgy, hogy a világ javulása az ő személyes javító →tevékenységüktől függ. (Si. 35.).

Antikrisztus szolgája aki az →Antikrisztusnak meghódol, neki önmagában teret enged, ám ezáltal ő maga →személytelenné válik, szellemtelenné, valótlanná, →fantaszta lesz, →megőrül és lohol (Si. 27.).

Antropológia lényege a theandria, az istenemberség (M. Sz. 288.); kérdése a →lélek világhelye; →univerzális és egzakt, szemben a →tudományos ~val, amely →individuális és →absztrakt (S. S. 177.) →ember.

Anya Magna Mater, a matrix, akiből a →lét sokszerűsége szüntelenül árad; nem →Ádám fele, hanem Ádám lényének kvintesszenciája; időben később jött, de lényében Ádámot megelőzte (S. S. 165.) →asszony, →nő, →Sophia, →Willendorfi Vénusz.

Anyag varázs, ájult formátlanság (Böhme, M. Sz. 260.); az összetört →természet szemete, excrementuma, mely a kozmoszból kihullott, nem →szubsztancia (L. T. 30-31.); a bukott szellemek lezuhanásának helye; nem →teremtés (S. S. 122.); sosem teljesen szellemtelen, mert akkor nem-létező lenne, vagyis az ~ nem →ateista, ám csak nagyon durva →szellemi megnyilatkozásokat (fizikai, kémiai, stb.) képes felfogni (Si. 292.); a legalacsonyabb →metafizikai →fogalom, a →vaisjaé; hogy az egész közösség elfogadta, vaisjává vált, elfeketedett, vagy →kaszttalanná lett (K. É. 167.).

Anyavallás a →lunáris életrendhez tartozik: elsősorban a →mítoszban él, kedveli a politeizmust, a →demokráciát, az anarchiát, a pompát, a színházat, a →természetet, az erotikát, az →egyéni szabadságot, a központosított államot nem viseli el; három fénykora a hellenizmus, a →reneszánsz, a 18-19. sz. (S. S. K. 267.) →apavallás.

Apavallás a →szoláris életrendnek felel meg; elsősorban a héber, a mohamedanizmus a mindenható apaistennel, ennek →analógiája a →közösség, a család; ~ban élt Bizánc, Oroszország az apacárral, apadiktátorral, az →individualitást nem tűri, zord morál, geometrikus →hierarchia, egyetlen könyv (S. S. K. 266.) →anyavallás.

Apokalipszis a homályba burkolt megvilágosodása (S. S. K. 192.); ítéletszerű →kinyilatkoztatás, a →teremtés utolsó mozzanata, az →aranykortól, Kr. e. kb. 600-tól számított időszak, amikor az →ember sorsának irányítását →Isten kezéből kivette, s önmagára bízta; a →létbe, az →üdvbe való visszatérés csupán lehetőség; a →tudat és az →éberség helyet cserélt (S. S. 26-27, 50.); végső szakasza az →Antikrisztus elszabadulásának kora, amikor az igazságtalanság megengedett; tűrni kell Istenhez való Hénokh-i hűségben; felében →megváltás, felében a megváltás megfordításának antikrisztusi kísérlete (Si. 24-25.) →jelen aión, →történeti kor, →válság.